Út a hírnév felé (TH)

1.rész:"Hagyjad már!"

2010. márc. 11. 22:38 - írta throxy

Sziasztok!:D

Roxy vagyok, és ez itt az első blogom! Az im-neten már írtam, és lehet később azt is fel fogom rakni.:)

Nem tudom, hogy fog tetszeni ez a sztory, de remélem, hogy szeretni fogjátok!

_____________________________________________________________________

- Roxy, keljél már!- rázogatott anya.

- Hagyjál békén! – fordultam át a másik oldalra, és tovább aludtam.

- El fogsz késni! Fél óra múlva itt lesznek…

- Mi? – ültem fel, és rémülten anyára néztem. – Ugye nem mondod komolyan? – kérdeztem nagy szemekkel, mire anya csak bólintott.

- Siess, ha nem akarsz itt maradni velünk.

- Még csak az kéne! – ugrottam ki az ágyból, felkaptam a fotelemből a kikészített ruháimat, és berohantam a fürdőmbe. Megmosakodtam, felöltöztem, kivasaltam a hajamat, sminkeltem, aztán eltettem a sminkes cuccomat és a hajvasalómat a bőröndömbe.

- Apa, segítenél egy kicsit? – szóltam le apának, aki feljött és kérdezés nélkül megfogott két bőröndöt, majd levitte. Megfogtam az utolsó bőröndömet, és én is lementem. A bőröndöt az ajtó elé leraktam, és mentem kajálni.

- Amint Berlinbe értetek, hívj! Érted?- hadonászott anya össze-vissza a palacsinta kiszedővel.

- Nyugi anya, tudom.

- És nagyon vigyázz magadra…

- Tudom. És ne álljak szóba idegenekkel, ne bízzak senkibe, bla, bla, bla…  

- Még valami, amit ne felejts el… - folytatta volna a szokásos mondókáját, de szerencsére nem tudta befejezni, mert dudáltak.

- Bocsi, de mennem kell. Hiányozni fogtok. Sziasztok. – adtam nekik puszit, és siettem ki a kisbuszhoz. Apa berakta a bőröndjeimet, és indultunk is.

- Úgy érzem ez lesz a legjobb nyarunk, csajok. – vigyorogtam a többiekre.

- Az biztos! És mennyi pasi lesz! –Sandy.

- Én nem fogok pasizni! – én.

- Na, persze. Pont te nem fogsz? Hülyeség. – Petra.

- Miért ilyen nehéz ezt elhinni? Meg amúgy is, a zenélés most a legfontosabb. Elvégre a Tokio Hotel elő zenekara leszünk, ki tudja mennyi ideig, és ha a rajongóik megszeretnek minket, nyert ügyünk van.

- Te mindent előre elterveztél? – ült le mellém Klaus.

- Nem, csak kicsit beleéltem magamat.

- Én már nagyon kíváncsi vagyok a fiúkra. – Petra.

- Biztosan aranyosak lehetnek.

- Nem tudom, hogy fognak kibírni minket. Nagy lesz. – Sylvi.

- Olyan kis szemét vagy. – Petra.

- Tudjuk. – vágtuk rá Klausszal és Sandyval egyszerre.

Az út hátra levő részében még egy csomót hülyéskedtünk, és Ritát, a menedzserünket kikészítettük idegileg.

- Megérkeztünk, jupí. – ugrottam ki a kisbuszból, amikor megállt a hotel előtt.

- Végre. Már azt hittem nem élem túl. – szállt ki utoljára Rita a kisbuszból elég ramaty állapotban.

- És ez még csak a kezdet! – tettem fel a napszemüvegemet vigyorogva.

- Előre félek. – indult befelé Rita a hotelbe, mi meg követtük őt. Amíg Rita a szobákat intézte, mi a hallban punnyadtunk. Kb. 10 perc múlva végre megkaptuk a szobáinkhoz a kártyákat.

- Rita, jössz te is? – kérdezte Sandy Ritától.

- Nem, még nem. Beszélnem kell még David Joshttal. – ment el a másik irányba, mi meg fel a szobáinkba.

Mind az öten külön szobát kaptunk, de a csajok persze nálam kötöttek ki. xD

Amikor felhozták a csomagokat, pár cuccot kipakoltam, aztán a csajokkal tovább lustultunk.

- Kéne valamit csinálni. – vetettem fel eme csodás ötletet. XD

- Mit? – Sylvi.

- Menjünk le kajálni! – Sandy.

- Az jó ötlet, már úgyis kajás vagyok. – Sylvi.

- Te mikor nem? – kérdezte tőle vigyorogva Petra.

- Kösz. -.-”

- Hagyjad már! Nem tehet róla, hogy szeret kajálni.

- Na, jó. Fejezzük be, és menjünk már!- toporzékolt Sylvi.

- Menjetek csak, én meg szólok Klausnak.

- Akkor lent találkozunk.

- Oké.

A lányok lementek, én meg mentem Klaushoz.

- Klaus, én vagyok az, Roxy. Bemehetek? – kopogtam be.

- Nyitva van, gyere be.

- Szia. Mit csinálsz?

- Szia. Unatkozom.

- Nem akarsz lejönni, kajálni? A csajok már lent vannak, és Sylvi szerintem mostanra már beszabadult az étterembe.

- Ki nem hagynám.

Lementünk az étterembe, és megkerestük a csajokat.

- Na, mit eszünk? – ültem le az asztalhoz, és a kezembe vettem az étlapot.

- Itt nincs is hamburger, vagy pizza? – meredtek ki Klaus szemei.

- Nincs, de elmehetünk a Mekibe, ha annyira hamburgert akarsz enni! – Sandy.

- Én nem megyek veletek. Inkább itt eszek valamit. – tanulmányoztam az étlapot.

- Inkább én is maradok. – Petra.

- Akkor mi mehetünk?

- Aha. Este meg rendeljünk pizzát. – Sylvi.

- Jó ötlet. – Klaus.

- Kb. fél óra múlva itt leszünk.

- Oké.

Ők elmentek, mi meg felmentünk Petrával a szobámba, és rendeltünk kaját. Kb. 10 perc múlva valaki kopogott.

_____________________________________________________________________

Remélem tetszik az első rész. ;)

Puszi